2011. február 2., szerda

Seth F. Henriett Autizmussal önmagamba zárva

Táppénzem alatt mit lehet csinálni pihennés alatt, Tv nézni. Megdöbbentő műsor volt az Atv-en. Szívfacsaró történet. Egy lány akit már gyerekkorában diszkriminálva lett valami miatt, megdöbbentöbb azért mert veleszületett betegsége van. Az emberek szeretik a másikat elitélni mindegy miért csak valamiért. Teljes empátia , vagy intelligencia hiánya vagy egyéb. A lánynak autizmusa van. Egy egészséges embernek is nehéz az életben érvényesülni, milyen nehéz lehet egy beteg vagy valamiért diszkriminált embernek. Mint az életben is érdemes keresni a szépet, a jót. Az emberekben is ezt kellene keresni. Senki sem tökéletes ahogy lehet ezt hallani nagyon sokszor. Sőt tökéletes ember nincs.Nagyon szép alkotásai vannak ennek a hölgynek.
Két versére rá is találtam. Egyszerűen csak el kell olvasni.

Seth F. Henriett - Két vers

Ej, nem szólal a gyermek? illetve Valami könnyűt írni, édeset,

Megjelent az Esőember folyóirat 2006. - X. évfolyam, 3. számában


Ej, nem szólal a gyermek?
Ej, megszületett megint egy rab,
Mely se nem magyar, se nem arab,
Nevet, hintázik, gőgicsél,
Arcán azonban valami félsz,
Nyöszörög, kínlódik a világban,
Nem érzi jól magát semmilyen ruhában,
És már hipp-hopp, nőttön megnőtt,
De emberek között nem ő győzött,
Hisz beszéde halk, ismétli a szavakat,
Nem érti meg az emberi hangokat,
Ej, nem is szólal igazán meg a gyermek,
Csak a szeme fáj, s valami benne retteg,
Bár el tudná mondani, mi fáj,
Hogy jöhetne ő reá is gyönyörű nyár,
De csak sír, zokogva zokog,
Értelmetlen szavakat motyog,
Közönyös e szürke világra,
Nem vet pillantást emberek arcára,
És már hipp-hopp, nőttön megnőtt,
Gyermek akkor is, ha már felnőtt,
Anyja viszi-cipeli-hordozza,
ő meg csak a magányt ostromolja,
Bús szavakat suttog csendesen,
Nem érti ezt a világ, a gyermek elmereng,
Hisz' szólalna ő, de hisz' nincs is kinek,
Ha szavát nem értik: akkor meg minek?
Kedves szemében a csönd szava szólal,
Síró lelkében autista baj van,
Tudja ő ezt jól, s mégis megremeg,
Csak szeressétek őt, emberek,
Forog még mindig maga körül réveteg,
Csavargatja fejét, hidd el, ez nem élvezet,
Én voltam e gyermek, szólok most
Már hangosan, köztetek, hozzátok,
Legyetek tisztában azzal,
Hogy a szeretetet szívetekben hordozzátok.

2000 körül


Valami könnyűt írni, édeset... (Részlet)

Valami könnyűt írni, édeset,
Ami még nem volt, és nem is lesz,
ősz napfényt és halkuló dobokat,
Kopogtat már az ajtón a téli harmat,

És nincs írás, sem semmi más,
Csak a könny hull, e fakuló zokogás,
Letenni eléd mindent, mi élet,
Most nem tudok, remegve félek,

Nyiss kaput hát zordon ajtómon,
Hidd el, benned feloldódom,
Mint anya, ki hordozza gyermekét,
Úgy kérlek én: hozzám beszélj,

Hisz a lélek már kihalt,
Üres, mint a hervadt sivatag,
Fázó lelkem csillog hozzád, érted él,
Beszélj, beszélj, beszélj...

Hozzád szólok hangtalan, hiszed?
Minden szavam a tied,
Boldoggá tesz mosolyod,
Akkor is, ha szíved remegve hordod?

Itt találtam a linket

Könyvet is irt amiben rajzai, festményei, befelé fordult írásai is megjelentek. Önéletrajzi irás. Biztos vagyok benne, hogy szép lehet. Remélem lesz hozzá szerencsém egyszer.

Itt bővebben olvasható

Festményének a címe:
Mozaikba zárt magány



Itt megtekinthetők a festményei

2 megjegyzés:

  1. Mert 'egyszerűbb' alázni valakit, mint legalább gondolatban belebújni a bőrébe, vagy tenni érte valamit. Hányszor tapasztalom. Szerencsére ellenkezőjét is.
    Jó, hogy írtál róla.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm. Hát igen szerencsére vannak még jó emberek, jó érzések, jó szándékok. :-)

    VálaszTörlés