2011. október 21., péntek

A jövő kezdete

Nagyszerű film volt  a tv-ben. 2000 -ben készült film de sajnos még nem láttam. Szép filmeket ritkán szokták leadni. Annyi gyöngyszem van a filmek között is, de ritkán lehet őket elkapni. Elolvasva a film történetét, nem sejtettem mért kapott dráma kategóriát.
"Az iskolába érkező új tanár nem túl egyszerű házi feladattal lepi meg diákjait: váltsák meg a világot. Aki jó jegyet akar év végén, az tesz valamit, amitől jobbá válnak a dolgok. Ez persze csak vicc. De Trevor komolyan veszi. Fantasztikus tervet eszel ki, amely, ha beválik, fokozatosan tényleg mindent átalakíthat. Csupán három emberen kell segítenie hozzá, és meg kell ígértetnie velük, hogy köszönetképpen ők is segítenek három-három másik rászorulón.


Az akció első lépéseként Trevor befogad házukba egy hajléktalant. Anyja persze nem tűri a hívatlan vendéget, és rövid úton kidobja, de ezzel nem veszi el fia kedvét. Sőt: a fiú újabb segítő-akciót tervez, és még ő sem sejti, tettei mekkora hatással lesznek mindannyiuk életére."

Az élet sokszor egy dráma, így nem is sejtettem mi lesz a vége. Kisfiú igen nehéz körülmények közt él. Anyja egyedül neveli,dupla állást is vállal és a alkoholizmusával küzd. Eldugja az üvegeket, mintha nem is lenne az alkohol rabja. Amit nem látunk az nem fáj. Nagyon szereti a fiát. Trevor a kisgyerek igen értelmes,észre veszi a jót az életben. Jobbá szeretné tenni a világot,a maga kis erejéből. Olyanra képes,amire más képtelen lenne. És nem adja fel. Tanár aki minden percét már megszokásból éli, aki tele van titkos, rejtett múlttal és csak a film végére szabadul fel, mikor már egy lavina indul meg. Jó cselekedet mint egy piramisjáték megindul és már a város kapuit is elhagyja. És van az a pont, ahonnan nincs visszaút, ahol minden eldől. És az élet megadja a végső döfést. Egy olyan embert, aki csupa jó szándékkal van tele, elsöpörnek az útról. Lelökik a mélybe,ahonnan már nincs visszaút. De győz a jó szándék, és kiderül a jók vannak többen, akik szívükben szeretett van.

Egy pár zsepi elfogyott az este, sajnálom, hogy ez lett a vége....

Kisfiú gondolata elgondolkoztató...

Vannak, akik megijednek attól, hogy másként is élhetnének, és attól, hogy a világ mégsem annyira szar. Vannak, akik úgy hozzászoknak a dolgokhoz - még a rossz dolgokhoz is -, hogy nem mernek változtatni. Az ilyen emberek feladják. És ha ők feladják, mindenki veszít.




2011. október 15., szombat

Naplemente



"Az ember, ha olyan nagyon-nagyon szomorú, szereti a naplementéket."
Antoine de Saint-Exupéry
 ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
"Engedd, hogy a kudarc
Rávilágítson a legfőbb
tanulságra:
Minden naplemente
Egy nagyon, nagyon fényes
És erőteljes napfelkelte kezdete."

Sri Chinmoy indiai filozófus

 

Nap ez a forró gömb, mennyi szép színt tud varázsolni. Narancs, sárga minden féle arányában. Ahogy eltűnik a domb mögött, egyre kisebb részét mutatja, de egyre fényesebben ragyog. Mi emberek is így szeretnénk erővel duzzadni, fényesen ragyogni. Szívünk, lelkünk feltöltődik ezzel a tűzgolyó látványával. A legszebb benne bármi történhet, a nap mindennap lemegy és felkel.

Háborgó szív

Régebbi munkám. Háborgó szív. Találtam mellé, egy jó kis idézetet.


“Ha leereszkedsz lelked mélységeibe, megtalálod a boldogsággal kevert szomorúságot. Vajon lehetnek-e boldogok a napok, ha nem ismerjük a szomorúságot? Ott van ő mindenben, a lombját hullató fa koronájában, a szirmát vesztő virágban, a medréből visszavonuló tenger hullámában és a felhők mögött lebukó nap búcsúzásában. A hegyek szívében is ott lapul a szomorúság. Bánkódnak, hogy nem nőttek az égig, s ha egykor az egek lábát is súrolták, az évek múlásával ormuk megkopott, színük elhalványult. Ezt teszi velünk az idő: a szépség is törékeny, mért volna kegyesebb az örömökkel? Hogy minden boldog pillanatba egy csepp szomorúság vegyül – sosem vagyunk maradéktalanul boldogok -, úgy a szomorúság felkészít a boldogabb időkre. Emberi ez is: alászállás és felemelkedés. Ahogy a nap és az évszakok búcsúznak, majd magukhoz ölelik újra a csillagokat, úgy változandóság honol mindenben: az emberi szívben, a hangulatokban, a körülményekben.”

(Tatiosz)






A szív sok mindenre képes: fájni, kiégni, kihűlni, háborogni, szeretni, hevesen dobogni. Milyen sokoldalú ez a kis alkatrészünk.


2011. október 14., péntek

Kutya az ember legjobb barátja

Nagyon érdekes könyvet olvastam ki. Jan Fennell Kutyapszichológia Tanuljunk meg kutyául című könyvet. Hölgy gyerekkora óta imádta a kutyákat. Egy tragédia során megismerhette, hogy mennyire befolyásolja az ember a saját kutyáját. Kutyák fegyelmezése a saját gazdáján múlik. Mennyire felelősek az emberek a kutyájukért. Egy aranyos szőrpamacs,aki rengeteg szeretetet tud adni, de nagyon sok odafigyelést igényel. Egy saját módszert fejlesztett ki, ahol a kutya döntése, hogy szót fogadjon és nem emberi eszközök által fogad szót. Nem veréssel, nem lánccal, nem ordítozással veszi rá a kis vagy nagy kedvencet, hogy szót fogadjon. A kutya és ember találkozása nagyon régi időre nyúlik vissza. Nemcsak a leghűségesebb , de a legjobb társ is.

"Az általam ismert legfrissebb kutatás szerint a két faj sorsa mintegy százezer év óta közös mederben kanyarog. A modern Homo sapiens akkortájt érkezett meg Afrikából induló vándorútján a mai Közel-Kelet térségébe. A kutya (Canis familiaris) őse is ekkoriban vált külön a mai farkasok (Canis lupus) ősétől, és kezdett új irányba fejlődni. Nincs sok kétségünk afelől, hogy ez a két esemény kapcsolatba hozható egymással, és mindez tulajdonképpen az első háziasított állatunk létrejöttéhez vezetett. Később azután az emberek további állatfajokat toboroztak maguk köré, gondoljunk csak a szarvasmarhára, a birkára, a disznóra és a kecskére. A kutya azonban nemcsak az első, hanem mindmáig a legsikeresebbnek is mondható, új családtagként maradt mellettünk."

idézve a könyvből


Tisztelték a kutyákat. A mai rohanó világban a kutya sokszor, csak egy tárgynak tekintik. Agressziónak vannak kitéve, mind testi, mind lelkinek. Nemegyszer lehet találkozni utcára kidobott kutyával. Akiből egy vicsorgó, fenyegető vadállat előjön. Télen még ijesztő kutyafalkával is össze lehet futni. Magyarország mikor jut oda, hogy az állatoknak joguk lenne, hát ezt nehéz megjósolni. Amikor az embereknek sincs már joguk sok mindenhez. De reménykedek. Ezek az érzelmekkel teli gombócok, megérdemlik a törődést és a szeretet.Kutyaimádóknak mindenképp ajánlom illetve azoknak, akik tárgyak és agresszió nélkül szeretnék nevelni a hű társaikat.




"Rájöttem, hogy amikor a legnagyobb bajban vagyunk, rengeteget meríthetünk egy kutya néma, odaadó társaságából, melyet más forrásból nem kaphatnánk meg."

Doris Day

2011. október 12., szerda

Nehéz idők

Tegnap kellett visszamennem a balesetire. Már hajnalok-hajnalán 5 órakor fent voltam. Beteg szállítókat vártam felöltözve. Inni nem mertem, mert tudtam ha elvisznek, nem tudhatom mikor hoznak vissza. Enni nem ettem, mostanában nem igazán vagyok éhes. Idő múlása, ólomperceknek tűntek. 12 órára a déli harangszó után érkeztek meg. Magyar egészségügyről inkább nem írok. Gipsz csere megtörtént, tanácsokkal együtt. November 3. kell visszamennem, majd gyógytorna következik. Belegondolva,úgy fog elmúlni az ősz, hogy nem mehetek kerékpározni. :-(
Barátaim este megleptek két hatalmas tortával és egy mesteri munkával.



Nehéz időszak

Van egy pont az életben
Mikor úgy érzed semmi sem szent.
Egyszerűen rossz minden
S bármi változás megrettent.
... ...
Nehéz idők ezek,
Melyeken keresztül kell menni minden embernek.
Megoldást csak az idő hozhat
Ám nem biztos, hogy minden sebet begyógyíthat.

Keresnünk kell valakit
Aki kézen fogva átsegít ezen időszakon.
Valakinek ez egy jó barát,
Másnak pedig ez egy egészen távoli rokon.

Egyedül ezt az időt átvészelni nem lehet.
Vajon találok majd valakit, aki engem ezen átvezet?
Találtam már valakit, vagy tévedek?
Addig amíg nem, csak szenvedek.

Papp T

2011. október 6., csütörtök

Tiszta depi vagyok

Elegem van 2011-ből.Nem sok, jót hozott, rosszat bőven.Év elején kiderült a gerincsérvem, pár hete ínhüvely gyulladás. Most a héten meg balesetem volt a buszon, mentő vitt be a baleseti osztályra. Eltört lábam, ami nagy fájdalommal jár. De eltört a lelkem is. Totál depi vagyok.Egyet szeretnék, vissza pörgetni az időt. Mért van felettem állandóan viharfelhő felettem....Az is igaz mit szeretnék,kit érdekel, nem sok beleszólásunk van az életbe. Sodor minket, ide-oda, pörget fel-le, mint egy pihét.





Ha énekelni tudnék, bús, mély tónusú, fájdalmas, búgva síró dalokat énekelnék, hogy beleremegne a szíve mindenkinek, aki valaha is érzett hozzám hasonlót. A szavak nem eresztenek, körbehurcolnak birodalmuk határán, és én hű rabszolgaként pörgök velük az őrületig. Mint szőlőt taposó nők, úgy dagonyáznak sebző lelkemben a szavak. Hajcsárom a bánat, béklyóm a reménytelenség és őrzőm a múló idő. Nincs megkönnyebbülés, csak örök körforgás van, időm legvégéig. Egyformán nehéz szembenézni a véggel, és elgondolni, mi vár rám addig.


Adamkó Fanni

Nyársírató

A héten vége a vénasszonyok nyarának, beköszönt az ősz. Kedden a meló után,kilátóban összejött a csapat és elbúcsúztunk a nyártól. Megnéztük a naplementét és a holdat. Mivel korán sötétedik, ezért már nyolckor otthon is voltam. Este hét órakor már gyönyörű volt a hold.



Naplementének gyönyörű színei vannak.Csupa vidám szín. Fantasztikus.






















Sajnos jön az ősz vele együtt a sötét órák.